Honnan tudod, hogy egy krém valóban jó? - Az INCI lista titka

Állsz a drogériában, kezedben egy tégely, amire az van írva, hogy klinikailag bizonyított, hialuronsavas, tizennégy növényi kivonattal, ránctalanító hatás négy hét alatt. Megfordítod, és a hátulján ott van egy negyven soros, latinul kezdődő szöveg nyolcas betűmérettel, amit senki nem olvas el, mert azt gondolod, hogy úgysem értenéd.

Pedig pont fordítva van. A doboz eleje az, amit nem érdemes komolyan venni, mert azon minden szó marketing. Az a negyven soros latin szöveg viszont az egyetlen hely az egész csomagoláson, ahol a márka jogilag nem szépíthet.

Ezt hívják INCI-listának, és ha megtanulod négy perc alatt átfutni, soha többé nem fogsz huszonötezer forintot kiadni egy vizes glicerinért, amit szépen csomagoltak.

Mi az az INCI lista pontosan?

Az INCI az International Nomenclature of Cosmetic Ingredients rövidítése, magyarul a kozmetikai összetevők nemzetközi nevezéktana. A lényege, hogy minden összetevőnek egyetlen hivatalos neve van, ami mindenhol ugyanaz. Ami Stockholmban Sodium Hyaluronate, az Budapesten is Sodium Hyaluronate, függetlenül attól, hogy a márka mennyire szeretné hialuronsav-komplexnek vagy hidro-boost technológiának hívni a doboz elején.

Az Európai Unióban a 1223/2009-es rendelet írja elő, hogy ez a lista kötelezően szerepeljen a terméken. Nem opcionális, nem a márka jószándékán múlik, és nem lehet belőle kihagyni dolgokat. Ezért érdemes ezt nézni, és nem a reklámszöveget.

A sorrend, amit szinte senki nem ismer

Itt jön az első dolog, ami mindent megváltoztat. Az összetevők nem ábécésorrendben és nem is fontossági sorrendben szerepelnek, hanem mennyiség szerint, csökkenő sorrendben. Ami elöl van, abból van a legtöbb.

De van egy csavar, és pont ez az, amiről a márkák nem szeretnek beszélni. A csökkenő sorrend szabálya csak egy százalékig érvényes. Ami egy százalék alatti mennyiségben van a termékben, azt a gyártó tetszőleges sorrendben sorolhatja fel. Vagyis a lista utolsó harmada gyakorlatilag egy kupac, amiben a sorrend semmit nem jelent.

Ebből következik a legfontosabb gyakorlati tudnivaló: az első öt-nyolc összetevő adja a formula túlnyomó részét, sokszor nyolcvan-kilencven százalékát. Ha az első három tétel víz, glicerin és valamilyen szilikon vagy növényi olaj, akkor egy alap hidratálót tartasz a kezedben, akármit is ír a doboz eleje. Ez nem feltétlenül baj, egy jó alap hidratálóra szükséged van. Csak ne fizess érte harmincezret azon a címen, hogy ránctalanít.

Az egy százalékos vonal, a legjobb trükk, amit megtanulhatsz

Ha csak egyetlen dolgot viszel el ebből a cikkből, ez legyen az. Meg lehet találni, körülbelül hol húzódik az az egy százalékos határ a listán, és ehhez nem kell vegyésznek lenned, elég két jelet ismerned.

Az első jel, és ez a legerősebb: hol vált a lista ábécésorrendbe.

Fogd a dobozt, és fusd végig a szemeddel a neveket. Ha egy ponton hirtelen betűrendbe rendeződnek, ott a vonal. Ilyenkor egymás után jön például a butilén-glikol, a kaprilsav-triglicerid, a kaprilil-glikol, a karbomer, a ceteareth, aztán a p betűsek, aztán az s betűsek, a végén a tokoferol és a xantángumi. Ez nem véletlen és nem hanyagság. A nagy gyártók, például a L'Oréal, pont így jelzik, hogy innentől már nincs értelmes mennyiségi sorrend, mert innentől minden egy százalék alatt van. Ez a legmegbízhatóbb jel, ami létezik, mert maga a gyártó adja a kezedbe.

A második jel: az első tartósítószer a lista belsejében.

Ha nincs ábécésorrend, keresd meg a fenoxi-etanolt. Ez a leggyakoribb tartósítószer, és az uniós szabályozás szerint legfeljebb egy százalékban lehet jelen. Ha nem találod, akkor a termék másik tartósítórendszert használ, és ilyenkor a benzil-alkoholt vagy a hidroxi-acetofenont keresd. Jó jelölő még a kaprilil-glikol és az etil-hexil-glicerin is. Ahol az első ilyet megtalálod a lista közepe táján, ott a határ.

És most a csapda, amit ismerned kell, különben rossz helyre húzod a vonalat.

Szinte minden összetevőlista végén van egy záró blokk, ami nem mennyiség szerint áll ott, hanem azért, mert a jogszabály oda teszi. Ide tartoznak az illatallergének, tehát a limonene, a linalool, a citronellol vagy a geraniol, a színezékek, amiket CI és egy szám jelöl, a parfum, és nagyon gyakran maga a tartósítószer is.

Ez azt jelenti, hogy ha a fenoxi-etanolt a parfum és egy CI-szám társaságában találod meg az utolsó három tétel között, akkor az ott semmit nem jelöl, mert az már ebbe a záró blokkba tartozik. Ilyenkor visszalépsz, és az ábécésorrendet keresed.

Amint megvan a pont, húzz oda gondolatban egy vonalat. Minden, ami az alatt van, egy százaléknál kevesebb.

Egy mondatban összefoglalva: a vonal ott van, ahol a lista megszűnik mennyiségi sorrend lenni. Ha egyik jelet sem találod, akkor durva becslésként az első nyolc-tíz összetevő az, ami tényleg számít, a többi kiegészítés.

Most pedig nézd meg újra a doboz elejét. Ha a termék azzal büszkélkedik, hogy tíz értékes növényi kivonatot tartalmaz, és mind a tíz a fenoxi-etanol után szerepel, akkor a tíz kivonat együttesen sem tesz ki egy százalékot. Ezt hívja a szakma pixie dustingnak, magyarul körülbelül annyit tesz, hogy megszórták egy csipetnyi tündérporral, hogy ráírhassák a dobozra.

De legyünk pontosak, mert ez nem egy vaskalapos szabály. Vannak hatóanyagok, amik éppen hogy alacsony koncentrációban dolgoznak, és nem is lenne szabad többet tenni belőlük. A retinoidok, a peptidek, a szalicilsav mind ilyenek. Ha a retinal vagy a peptid a lista végén van, az teljesen rendben van. Ha viszont a C-vitamin van a lista végén, miközben a doboz C-vitaminos szérumnak hirdeti magát, az baj, mert az aszkorbinsav csak tíz százalék felett dolgozik érdemben.

Vagyis a vonal önmagában nem ítélet. A vonal plusz az a tudás, hogy melyik hatóanyagnak mennyi kell, az már igen.

Innentől ábécésorrend. Ez a gyártó saját jelzése arra, hogy ami itt következik, abból már egy százaléknál kevesebb van a termékben.

Mennyi kell belőle valójában

Ezt a részt érdemes kimenteni magadnak, mert ez az, amivel a boltban valóban tudsz dönteni.

A niacinamid nagyjából két és öt százalék között dolgozik jól. Tíz százalék felett nem lesz hatékonyabb, viszont irritálhat, szóval a húsz százalékos niacinamidos szérumok inkább marketingversenyt nyernek, mint bőrgyógyászati díjat.

A retinolnál a bevett tartomány nulla egy és egy százalék között van, a retinalnál ennél alacsonyabb, jellemzően a nulla egy százalék alatti sávban, mert az erősebb forma. Ezekből tényleg nem kell sok.

A C-vitaminnál, ha tiszta aszkorbinsavról van szó, tíz százalék alatt nem várj látványos eredményt, a felső határ pedig húsz százalék körül van. Ráadásul savas pH kell hozzá, ezért csíp néha, és ezért oxidálódik olyan gyorsan.

A gyümölcssavak, tehát az AHA-k, öt és tíz százalék között hatékonyak otthoni használatra, a szalicilsav pedig 0.5 és két százalék között.

A hialuronsavnál viszont nem a mennyiség számít, hanem a molekulaméret, mert a nagy molekulák a felszínen maradnak, a kisebbek jutnak beljebb. Egy jó formulában többféle méret van egyszerre. Ezért teljesen felesleges azt keresni, hogy hány százalék hialuronsav van benne.

Amit ehhez hozzá kell tenni: a márkák általában nem írják ki a koncentrációt, mert nem kötelező. Ha viszont valaki kiírja, az önmagában jó jel, mert azt jelenti, hogy van mit mutogatnia.

Nem minden töltelék rossz

Van egy elterjedt tévhit, hogy ha egy krémben víz van az első helyen, akkor az átverés. Nem az. Szinte minden emulzióban a víz az első, mert az a közeg, amiben a vízoldékony hatóanyagok egyáltalán léteznek.

Ugyanígy nem bűn a glicerin, a szkvalán, a butilén-glikol vagy a különféle emulgeálószerek. Ezek adják azt, hogy a krém felkenhető, felszívódik, nem válik szét a tégelyben, és nem szárítja ki a bőrödet. Egy hatóanyag önmagában, hordozó nélkül, jellemzően nem működik, vagy irritál.

A kérdés tehát nem az, hogy van-e a listán töltelék, mert van, hanem az, hogy a töltelék után jön-e még valami érdemi.

Amit érdemes keresni, ha negyven felett vagy

Nem akarok százas listát adni, mert a valóságban nagyon kevés összetevő van, ami mögött komoly, emberi bőrön végzett, hosszú távú kutatás áll. Hat ilyen kategória van, és őszintén szólva ennyi elég is.

Az első és legerősebb a retinoidoké, tehát az A-vitamin-származékoké, ide tartozik a retinol, a retinal és a vényköteles tretinoin. Ezekről tudjuk a legtöbbet, ezek segítik bizonyítottan a sejtmegújulást és a kollagéntermelést. Ha csak egyetlen hatóanyagot választhatnál, a bőrgyógyászok többsége ezt mondaná.

A második a fényvédelem, ami ugyan nem hatóanyag a szó klasszikus értelmében, de messze a legjobban megtérülő lépés a rutinodban. Bármit is használsz este, ha nappal nincs rajtad fényvédő, jó eséllyel lebontod azt, amit felépítettél.

A harmadik a niacinamid, a legjobban tolerálható mindenes a mezőnyben. Erősíti a bőr védőrétegét, egyenletesíti a tónust, halványítja a foltokat, és gyakorlatilag mindennel kombinálható, amit este vagy reggel felviszel. Ez az az összetevő, amit akkor is nyugodtan választhatsz, ha érzékeny a bőröd és a retinoidoktól félsz.

A negyedik a ceramidok és a bőr saját lipidjeit pótló összetevők köre, ide tartozik a koleszterin, a zsírsavak és a szkvalán is. Ez negyven felett fontosabb, mint korábban bármikor, mert az ösztrogénszint csökkenésével a bőr egyre kevésbé tartja a nedvességet. Hiába viszel fel bármilyen erős hatóanyagot arra a bőrre, aminek a védőrétege sérült, ott csak irritációt kapsz eredmény helyett.

Az ötödik a C-vitamin, ami antioxidánsként semlegesíti a napsugárzás és a környezeti stressz okozta károsodást, és emellett halványítja a pigmentfoltokat. Itt viszont pont az számít, amiről feljebb írtam, tehát a mennyiség és a kiszerelés, mert tíz százalék alatt és átlátszó üvegben nem sokra mész vele.

A hatodik a peptidek csoportja, és ezt tudatosan tettem a sor végére. A mechanizmusuk jól ismert, üzenetet küldenek a bőrsejteknek, hogy termeljenek kollagént, viszont a bizonyítékok nagy része laborban, sejtkultúrán született, nem élő emberi bőrön. Nem átverés, csak nem ugyanaz a súlycsoport, mint a retinoidok. Ha egy termékben a peptid van a fő hatóanyagként pozicionálva, arra érdemes egy fokkal szkeptikusabban nézni.

Ez a hat kategória, tehát a retinoidok, a fényvédelem, a niacinamid, a barriert pótló lipidek, a C-vitamin és a peptidek, lefedi lényegében mindazt, amiről tudjuk, hogy tényleg csinál valamit. A többi kellemes, drága vagy jól hangzik.

Amit a "klinikailag bizonyított" valójában jelent

Ez a kifejezés jogilag szinte semmit nem jelent, viszont fantasztikusan hangzik, ezért van rajta minden második dobozon.

Amikor meglátod, négy dolgot érdemes megkérdezned. Ki végezte a tesztet, mert ha a márka saját laborja, az más súlycsoport, mint egy független intézet. Hányan vettek részt benne, mert tíz emberen bármit ki lehet mutatni. Meddig tartott, mert a bőrsejtek megújulása és a kollagéntermelés hónapokban mérhető, nem napokban.

Egy tisztességes példa így néz ki: harminckét nő, negyvenegy és hetvenkét év között, nyolcvannégy napos használat, független olasz labor, bőrgyógyász felügyelete mellett, a márka megrendelésére. Ez legitim és bevett gyakorlat a kozmetikai iparban, sokkal többet ér, mint egy homályos utalás. Ezzel együtt ezek a laboratóriumban tesztelt termékek és nem egyetemi kutatások támasztják alá, és nem jelent meg publikávió orvosi szaklapokban az eredméyeikről.

Az igaz tudományos bizonyíték

Itt viszont tegyünk rendet egy félreértésben, mert ebből szokott a legtöbb csalódás születni.

Ne várd el egy arckrémtől, hogy egyetemi kutatás bizonyítsa. Ilyen nincs. Az egyetemek nem márkák tégelyeit tesztelik, mert nincs se pénz, se ok arra, hogy egy konkrét terméket két éven át vizsgáljanak egy klinikán. Egy kozmetikumnál a legtöbb, amit kapni lehet, az egy megrendelt, de független laborban elvégzett használati teszt. Ha valaki azt várja, hogy egy krém mögött ott áll majd egy egyetemi kutatócsoport, az örökké keresni fogja, és soha nem találja meg.

Amit viszont bőven kutatnak, az maga a hatóanyag. És ez a lényeg. A retinoidokról, a C-vitaminról, a niacinamidról, a gyümölcssavakról, a ceramidokról és az UV-szűrőkről évtizedek óta készülnek valódi, embereken végzett vizsgálatok, amiket bőrgyógyászati szaklapokban publikálnak, és amiket a megjelenés előtt más kutatók is átnéznek. Ez a peer review, és ez az, ami egy állítást tudományossá tesz. Ezek mögött nem egy márka marketingosztálya áll, hanem egymástól független klinikák és kutatócsoportok, sokszor ellentétes érdekekkel.

Vagyis a kérdés nem az, hogy ezt a konkrét krémet letesztelte-e valaki fehér köpenyben. Hanem az, hogy az a hatóanyag, ami benne van, azon kevesek közé tartozik-e, amiről tudjuk, hogy egyáltalán képes dolgozni, és benne van-e olyan mennyiségben, hogy legyen esélye.

Ezért írtam feljebb azt a hat kategóriát. Nem azért, mert azok a legdivatosabbak, hanem mert azok mögött van olyan mennyiségű független szakirodalom, ami ezt a kérdést eldönti. A többinél a márka szava az egyetlen, amire támaszkodhatsz.

Egy másik szó, amire érdemes felkapnod a fejed, az az in vitro. Ez azt jelenti, hogy laborban, sejtkultúrán vizsgálták, nem emberi bőrön. Nem értéktelen, csak nem ugyanaz.

Öt dolog, amitől gyanakodni kezdek

Ha a doboz azzal büszkélkedik, hogy harmincnégy aktív hatóanyagot tartalmaz, az nekem inkább rossz jel. Harmincnégy hatóanyag egy formulában azt jelenti, hogy mindegyikből jut egy csepp.

Ha érzékeny bőrre ajánlott terméknél a parfum a lista első harmadában szerepel, az ellentmondás. Az illatanyag a leggyakoribb kontakt allergén a kozmetikumokban, nem véletlen, hogy az Unió most bővítette huszonhatról nyolcvanegyre azoknak az illatallergéneknek a listáját, amiket külön fel kell tüntetni a címkén. Az új termékekre ez idén júliustól kötelező, a már polcon lévőkre 2028-tól, tehát a következő két évben egyre hosszabb összetevőlistákat fogsz látni. Ez nem azt jelenti, hogy több lett bennük az allergén, csak azt, hogy végre kiírják.

Ha egy C-vitaminos vagy retinolos terméket átlátszó üvegben, nyitott tégelyben árulnak, az formula szempontból értelmetlen, mert mindkét hatóanyag bomlik a fénytől és a levegőtől. Pumpás, sötét, légmentes kiszerelés kell nekik.

Ha azt olvasod, hogy azonnali eredmény, akkor az jó eséllyel optikai hatás, tehát szilikon és fényvisszaverő pigmentek, ami lemosásig tart.

És ha a márka a növényi őssejtekre esküszik, arra érdemes tudni, hogy a növényi sejt és az emberi bőrsejt között nincs olyan kommunikáció, amit ez az elnevezés sugall. Szép szó, kevés mögötte.

Hol nézd meg, ha nincs a kezedben a doboz

Az INCIDecoder a legjobb ingyenes eszköz erre, mert nemcsak felsorolja, hanem meg is magyarázza az összetevőket, és jelöli, melyik a kulcshatóanyag. A CosDNA és a SkinSort szintén használható.

Amit viszont fenntartással kezelnék, azok a pontozós alkalmazások, amik zöld és piros színnel osztályoznak összetevőket. Ezek jellemzően nem veszik figyelembe a koncentrációt, márpedig kozmetikumnál pont a mennyiség dönti el, hogy valami ártalmas-e. A szorongáskeltés jó üzleti modell, de rossz vásárlási tanácsadó.

Nézzük egy konkrét terméken

Elméletben ez mind szép, a boltban viszont az számít, hogy le tudod-e futtatni harminc másodperc alatt.

A csatornán most szedtem szét pont ezzel a módszerrel egy teljes termékcsaládot, a Naturecan Synfonie öt darabját, tételről tételre. Végigmentünk azon, hogy miért nem mindegy, hogy retinol vagy retinal van a szérumban, mit jelent a nano-kapszulázás, mit ér az a klinikai vizsgálat, amire hivatkoznak, és megéri-e az ára akkor is, ha a SkinCeuticals hasonló termékeihez mérjük, nem egy sztorira épülő luxusmárkához.

Ha kíváncsi vagy, hogyan néz ki ez a gondolkodás egy valódi terméken, nézd meg a videót. Ha pedig már döntöttél, a VIRAG kóddal tizenöt százalékkal kedvezőbben viszed bármelyik darabot a családból.

https://hu.naturecan.com/collections/naturecan-beauty

https://youtu.be/7rcle_AIDsc

És akkor mi marad ebből

A szépségipar üzleti modellje jórészt arra épül, hogy nem fordítod meg a dobozt. Hogy a doboz elején lévő ígéret elég meggyőző ahhoz, hogy ne nézd meg a hátulján, mi van benne valójában.

Az az igazság, hogy ez a négy perc olvasás nem tesz téged sem vegyésszé, sem bőrgyógyásszá. Viszont abból a fiókból, amiben most nyolc félig használt csodaszer porosodik, jövőre valószínűleg három lesz. És az a három működni fog.